Ismerős vers

Belépéshez használhatja a közösségi fiókját is!

Vázlat az erdélyi magyar költészetről A versnek, ha jó, csábító, szinte csak rejtett értékei vannak, amelyeket apránként ismerős vers mindig a kellő pillanatban tár elénk. Az a vers, amelyről már mindent tudunk, unalmas, ásításra ingerlő fecsegő. Vannak versek, amelyekről mindent tudunk mindaddig, amíg olvasni nem kezdjük őket.

Ünnepi máz vonja be őket, alig láthatók. Az ünnepi máz az ismerős, a szavalatok hanghordozása, az időzített crescendók és hatásszünetek. Meglepő dolgok történhetnek ezekkel a versekkel valahányszor egy-egy életmű kellős közepén, egy gyűjteményes kötet oldalain találkozunk velük.

Ismeretlen ismerős

Például az, hogy végigolvassuk, és továbblapozunk, csodálkozva, hogy miért is kerültek ezek a szürke sorok a többi közé. Néha - ismerős vers - hirtelen ünnepszagot érez az ember, és elkezdi elölről olvasni a verset. De ez már az az egyetlen lehetséges ünnep, ami belülről feszíti, robbantja szét a dolgokat, és "észrevétlenül a magas C-nél kezdődik". Az irodalomtörténeti "fehér foltok" olykor nemcsak költői irányzatok teljes hiánya révén fedezhetők fel egy irodalomban ehhez természetesen azt is kell már tudni, mi az, ami lehetne, de nincshanem egyszerű dátumokból is kiolvashatók.

Legtöbb szigorúbban válogatott erdélyi magyar költészeti antológiában például egyetlen költő sem szerepel az ban született Bartalis János és az ban született Horváth Imre között. Ez a tizenhárom évnyi űr bárkit kíváncsivá tenne: ezekben az években egyetlen jó tollú ember sem született volna a régióban? Természetesen nem erről van szó. Mivel azonban ezek az irányzatok a későbbiek során egyaránt kiszorultak a konzervatívabb és a nyugatos ihletésű lapokból, illetve a harmincas évek baloldali fórumairól ahol ekkoriban már a szocreál-népi poétika az uralkodóennek a nemzedéknek az alkotói vagy elhallgattak a későbbiekben, vagy beépültek valamelyik sikeresebb ismerős vers csoportosulás tagjai közé.

ismerős vers

Verssoraik, képeik olyan energiákat hordoznak és mozgósítanak, amelyek még évtizedekig hiányoznak az erdélyi magyar költészetből. Olykor persze a leginkább ismertnek vélt költők szolgálhatnak a legnagyobb meglepetésekkel. Az életművek kontextusában gyakran másféleképpen tevődnek ki a hangsúlyok, más színárnyalatok tűnnek fontosnak, mint amit az ismerős vers meglehetősen szegényes irodalomtörténeti feldolgozás kínál. Az ismerős vers is "ismeretlenné" válhat, ha más kontextusban találkozunk vele.

Az erdélyi magyar költészet az első világháború után nem a semmiből tűnik elő. Azok a költők - Áprily Lajos, Tompa László, Bartalis János - akik után emblematikus figurákká válnak, már a század első másfél évtizedében is fontos verseket írnak. Lehetne beszélni természetesen Ady Endre vagy elődei erdélyiségéről is, Ady esetében azért is, mert rendkívül nagy hatással van az ismerős vers évek elsősorban partiumi költőire.

Az as évektől kezdve, egy másik állam fennhatósága alá kerülve mégis sokkal erőteljesebb intézményesülési igények és kényszerek hatnak Erdélyben, mint korábban. A szerzők a körülmények által is kényszerítve vannak arra, hogy jobban figyeljenek egymásra, a "közeli kontextus" egyre fontosabbá válik számukra. Vándormotívumok keletkeznek, kialakul egy sajátos költői "szótár", amely egyfajta választ, értelmezést kínál arra a költői és értelmiségi helyzetre, amely Trianon után jön létre.

Azzal párhuzamosan, ahogy ezt a problémát a közös, allegorikus szótár segítségével feldolgozzák, természetesen újra megindul az a költészeti "széttartás" is, amely minden nemzedéki-helyzeti csomópont után szükségszerűen bekövetkezik. Tompa László pesszimista, borongós hangulatait, magányérzetét olykor örömélmények tudatos megélésével teszi próbára.

Radnóti Miklós: Bájoló

Áprily Lajos sodró ritmusokkal kísérletezik, és egyszemélyes történelmi nyomozásokat kezdeményez egy-egy különösen csengő régi névre bukkanva Tavasz a házsongárdi temetőben, Találkozásom Farkas Gabriellel. Reményik Sándor kanonikussá vált, morális töltetű verseit pedig a kötetekben többnyire olyan versek veszik körül, amelyek a szerepnek az énről való leválását konstatálják, s a saját értékek helyébe többnyire másfajta látásmódot, képességeket vennének kölcsön: "Add egy órára kölcsön a szemed.

Bartalis János az es évek avantgárd lendületét, amely a háborús élményeket is a maguk groteszkségével és iszonyatával együtt közvetítette, az as évektől valamiféle panteisztikus vitalizmussá alakítja. Kevés költő írt annyi tavaszi hangulatra kapaszkodó verset, mint Bartalis. Az irodalomtörténet számára rejtettebben maradó költészeti vonal ebben az időszakban Ady Endre versvilágának többszempontú továbbértelmezését valósítja meg.

Berde Mária démoni, irracionális-vitalisztikus erők iránti érzékenysége a Komjáthy Jenő, Czóbel Minka, Ignotus vagy Kaffka Ismerős vers költészetének keretébe olvasható bele leginkább - Ady is ugyanezt a versbeszédet "fordítja le" korábban saját költői habitusára.

ismerős vers

Még kevésbé ismert ugyanakkor az az avantgárd kirajzás, amely az es évek végétől az as évek második feléig érvényesül az erdélyi irodalmi közegben. Az irányzat, amely Erdélyben elsősorban az expresszionizmus és a Kassák-féle aktivizmus nyelvi megoldásaira épül, többé-kevésbé az időszak "szórt" baloldali érdeklődésével is összefügg.

Belépéshez használhatja a közösségi fiókját is!

Ekkoriban a legkülönfélébb rétegek - a polgári-értelmiségi csoportoktól a munkásság és parasztság köreiig - látták fontosnak a jogok és lehetőségek általános kiegyenlítődését. A korai avantgárd, ahogy később a hatvanas-hetvenes évek neoavantgárdja is, egy teljes rendszer lebontását modellálta. Felismerve a költészeti hagyomány konvencionális, közmegegyezéses jellegét, annak radikális megújítását kísérelte meg, akár kimondottan a művészi szabadságot hangoztatva, akár a társadalmat radikálisan megújítani kívánó ideológiákhoz kötődve.

A kommunista csoportok művészi eszménye azonban egyre inkább tematikus jellegűvé vált - a formaproblémákat mellőzve, a "közérthetőség" ideologikusan is felhasználható fogalmával operálva kizárólag a nyílt osztályharcos töltetet hordozó szövegeket kezdték értékelni.

A ismerős vers évektől kezdve tehát, az irányzat ok világviszonylatú elbizonytalanodásának hatására is egyre inkább háttérbe szorul Erdélyben az avantgárd poétika.

Az avantgárd erdélyi fórumai, a Napkelet, Genius, Új Genius, Periszkop társkereső nő nabeul fennállásuk alatt rendkívül szoros kapcsolatokat tartottak fenn a nyugati országokkal és Magyarországgal, a Periszkop versanyaga például szinte kizárólag külföldi szerzők műveiből áll össze. Mégis ismétlődik ezeknek a lapoknak a versrovatában néhány olyan név - köztük a Becski-testvéreké vagy a Szentimrei Jenőé - akik színvonalasabb szövegeikben egyszerre tűnnek Ady és Kassák továbbíróinak.

A jelentősebb avantgárd költők - Ismerős vers Irén vagy a Kassák Ma című folyóiratában feltűnő Reiter Róbert - ebben az időszakban gyakran még egy kötet összeállításáig sem jutnak el, verseik mindmáig csupán folyóiratok vagy antológiák lapjain olvashatók, elszórtan. Többnyire kigali lányok találkozó romantikus költői hagyományból örökölt retorikát, énpozicionáló stratégiákat alkalmazzák ahogyan Ady is.

Képi logikájuk, asszociatív mondatfűzésük később visszatér a neoavantgárd költőknél, a hatvanas években néhol még az övékhez hasonló énpozicionálással, a Szilágyi Domokos, majd pedig Szőcs Géza, Cselényi Béla és társaik szövegeiben viszont már hangsúlyos iróniával. Az es években eszmélkedő avantgárd fiatalok és azok a következő nemzedékhez tartozó költők, akik az első világháborút és a békeszerződéseket még gyerekként élték meg, más okokból és másként kerülik ki azt ismerős vers költői köznyelvet, amely a politikai-kisebbségi helyzetre allegorikus módon reflektál.

Az előbbiek nem annyira rezignált veszteségtudattal, inkább feszülő tettvággyal lépnek be a húszas évekbe. Azok a költők pedig, akik a helikoni csoport második nemzedékéhez tartoznak, adottként viszonyulnak a helyzethez, kevésbé érzik szükségét annak, hogy "feldolgozzák", inkább a költőszerep általános, nyelvi-önkereső problémái foglalkoztatják őket. Dsida Jenő, majd az Erdélybe vissza-visszalátogató és az Erdélyi Helikonban gyakran közlő Jékely Zoltán költészete hozható leginkább kapcsolatba a pesti Nyugat ekkori törekvéseivel.

Vers, próza / A gyávák címe ismerős

Az alapvetően kontemplatív költői attitűd mindkettőjük esetében fokozott nyelvi érzékenységgel társul. Amikor Jékely később, a negyvenes években visszatelepedik Kolozsvárra, Dsida Jenő nemzedéktársával, Szabédi Lászlóval együtt indít új folyóiratot Termés névvel, amely az akkori fiatal nemzedék fórumává válik.

Szabédi a népköltészetből ismerős vers régi magyar költészetből vett formák intellektuális, reflektált használata, illetve a társas viszonyok dilemmái iránti fogékonysága révén alkot jelentőset későbbről Székely János néhány verse közelít leginkább az Álmoddal mértél vagy a Külön kerék versbeszédéhez és problémakezeléséhez.

A harmincas években feltűnt költők életműve attól sajátos ugyanakkor, hogy a negyvenes-ötvenes években törést szenvedve a szocialista társadalom kulturális-közéleti berendezkedését kezdik támogatni és szinte kizárólagos témaként forgalmazni. A különböző életkorú és habitusú költők versnyelve - Tompa Lászlótól, Bartalis Jánostól Horváth Imréig, Szemlér Ferencig és Horváth Istvánig - nagyfokú uniformizálódáson megy át, csupán kései verseiben tér egyikük-másikuk vissza a magánszférába, itt-ott a két világháború közötti képi világot is újrateremtve.

Természetesen az új, második világháború utáni fiatal költőnemzedékkel együtt írják egymáshoz rendkívül hasonló verseiket. Csupán a hatvanas évek második felétől kezdve bomlik meg erőteljesebben az uniformizált versnyelv, az akkor fellépő fiatal ismerős vers egy időben az idősebb generációhoz tartozó költők - Márki Zoltán, Majtényi Erik, Méliusz József - is merészebben kezdenek kísérletezni.

Ezt az időszakot az ismét Magyarországra távozó Jékely Zoltán költészete sínyli meg legkevésbé, és helyenként Szabédi László, majd Székely János és Páskándi Géza tud legkorábban nemet mondani az erős irodalompolitikai nyomással érvényesülő irodalomszemléletre.

Székely János versei már az es évektől kezdve egzisztencialista élményanyagot és gondolatmeneteket hordoznak. A szerző versbéli jelenléte reflektált, a szikár, jambikus versnyelv leginkább a Szabó Lőrincéhez köthető. Emlékezetes gesztussal ben az erdélyi magyar költészet felívelő periódusában a versírás lehetetlenségét jelenti be Ars poetica című előadásában.

ismerős vers

Verset a továbbiakban alig ír,drámákban, regényekben, filozófiai esszékben viszont következetesen építi tovább a mítoszok szinkretikusságából ihletődő életművét. A rögtön első verseskönyve megjelenését követően, az ötvenes évek végén börtönbe kerülő Páskándi Géza szintén több műfajban bontakoztatja ki később azt az aforisztikus-esszéisztikus szövegvilágot, amely védjegyévé válik.

Páskándi érett kísérletei az ismerős vers poétikákra emlékeztetnek, sajátos módon viszont erőteljes utólagos intellektuális kontroll alá helyezi az automatikus írást: "képgondolatok, logikai ritmusok, áttűnések, féljelképek jelképcsírákfelbontott, mozgásban mutatott a köznyelvben még összetartozó kifejezések, metaforák, akart-képzavarok szakadék-semmije, paradoxonok röppentyűi dobnak, saoudian társkereső valami felé, amivel úgy vagyok, mint egy fiú, akinek ismeretlen és távolban élő rokona meghalt, vagyonát ráhagyta, őt azonban még nem értesítették" - írja egyik versének esszé-utóiratában.

A modernség episztemológiai érdeklődése jellemzi, akárcsak Székely Jánost, Páskándi viszont nem a mítoszok monolitikus ős-tudását, hanem a nyelv töredezettségét, váratlan kapcsolásait tekinti a megismerés kiindulópontjának.

Ettől az időszaktól kezdve egyre fontosabb szerephez jutnak az erdélyi magyar költészetben a kötet- és cikluskompozíciók, a nagyméretű konstrukciók, amelyek gyakran különféle regisztereket, nyelvi rétegeket hoznak mozgásba.

Ismerős ez a vers? Zelk Zoltán: Mit mondanak a madarak

Kányádi Sándor olykor idegen nyelvű szövegeket is beépít hosszúverseibe. Ismerős vers szöveghagyományhoz nyúlnak vissza. A hatvanas-hetvenes években történik meg ugyanakkor az erdélyi magyar költészet első hangsúlyosabb visszakapcsolódása a magyarországi kontextushoz. Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos költészete viszonyítja magát a Nagy László-i, Juhász Ferenc-i versbeszédhez is, ugyanakkor egy tágabb közeget teremt a hosszúverseknek.

Szilágyi Domokos már a hatvanas évektől kezdve ironikus módon viszonyul a saját költőszerepéhez és a költészeti hagyomány egy részéhez. A Hogyan írjunk verset vagy a kései szerepversek azt tanúsítják, hogy a költő érdeklődése az episztemológiai felől "érdekeltek bölcs kínjaid, megismerés!

A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a különböző nemzedékek mintegy "egymásra torlódnak", versben és prózában egyaránt. A kezdeményező szerep versben kétségkívül Szilágyi Domokosra és Lászlóffy Aladárra hárul, ők azok, akik szakítanak a népies vagy szabványosan jambikus versbeszéddel.

ismerős vers

Szabadverseik, illetve az avantgárd dikciós és képi világát újrateremtő, olykor a linearitással is szakító szövegeik az idősebb nemzedéket is Márki Zoltánt, Méliusz Józsefet és másokat arra bátorítják, hogy a költőszerephez és a versbeszédhez kevesebb pátosszal viszonyuljanak.

A náluk fiatalabbak, főként Király László, Csiki László és Kenéz Ferenc visszafogottabb, de ugyanakkor archetipikusabb nyelven tovább tágítják a kanonikus versnyelv képi és tematikus korlátait.

ismerős vers

Hervay Gizella groteszk képei és reflektált tömörsége révén hozza létre a Pilinszky- és Nemes Nagy Ágnes-féle versnyelvnek egy sajátos erdélyi változatát, Zuhanások című oratóriumával kezdődően pedig egy töredékes, teljes mondatszerkezeteket felborító szópoétika felé mozdul el. Lászlóffy Aladár és Lászlóffy Csaba versei nyomán a történeti dimenzió is hangsúlyosabbá válik, szándékolt anakronizmusokból, hommage-típusú megidézésekből, állandó perspektívaváltásokból építkezik a későbbiekben az erdélyi magyar költészetnek ez a vonulata.

Farkas Árpád és néhány nemzedéktársa a Nagy László-i és Juhász Ferenc-i költészetből nem annyira a polifón jelleget, inkább a hangsúlyosan "költői" megnyilatkozásokat veszi át.

ismerős vers

A képszerkezet itt is egymástól távoli jelentésmezőket kapcsol össze, Farkas ugyanakkor Szilágyi Domokosnál vagy Hervaynál jóval többet bíz az erős érzelmi töltetű szavakra "tűz", "édesanya", "kenyér", "láz", "vasmennyboltos csönd" stb. Azáltal, hogy az archetipikus képek a versek erőteljes retorizáltsága révén a mi-tudat erősítését szolgálják, voltaképpen a két világháború közötti allegorikus helyzetértelmező líra is újjáéled a hetvenes években, s a nyolcvanas évekre azok a derékhadhoz tartozó költők, akik nem emigrálnak, egyre gyakrabban választják a megszólalásnak ezt a formáját.

A Bretter György kolozsvári filozófust mesterüknek tekintő fiatal költők és kritikusok viszont a hetvenes évek második felétől egyaránt elutasítják a kisebbségi-közösségi retorikát és az ismerős vers fellépő nemzedékek internacionalista kollektivitáseszményét, és a Szilágyi Domokosénál radikálisabb, önreflexív neoavantgárd poétikát alkalmaznak. Szőcs Géza, Egyed Péter, Cselényi Béla és Sütő István merész kötetkompozíciókban gondolkodnak, Balla Zsófia ismerős vers hasonlóan a korai avantgárd szürrealista képiségét ismerős vers alkalmazni.

Egyed és Szőcs Woodstock és az amerikai beat-költők hatására zenei ihletésű struktúrákat hoznak létre - a Búcsúkoncert című kötetben például Egyed Péter az egyes verseket a különféle fellépők hangján írja meg. Ezek a kompozíciók ugyanakkor lehetőséget nyújtanak a rendszer játékosabb-ironikusabb kritikájára is, amely inkább összhangba hozható a korszak fiataljainak öltözködésbeli-magatartásbeli lázadásával.

Az ismerős idegen

A nemzedékre, amely saját fórumokat is kialakít magának - a kolozsvári Echinoxot vagy a Fellegvárt - többnyire jellemző, hogy a közösségi beszédmódot nem a versszövegek szintjén vonja kritika alá, hanem értelmezésekben, esszékben. Ennek a munkának az elvégzésében segítségükre vannak az ún. Szőcs Géza eklektikus-szintetizáló életműve a Székely Jánoséhoz hasonlóan a mítosz szinkretizmusát tekinti kiindulópontjának, de őt a mítosz létrejötte, létrehozása érdekli elsősorban.

Nem eleve létező archetípusokat használ, hanem a versek egymásra-vonatkozásában hoz létre archetípusszerűen funkcionáló képeket. Az avantgárd megoldások nála ily módon egy tágabb keretbe illeszkednek. Különféle állatmaszkokat ölt magára medve, farkas, hattyúvendégszöveghasználata, ironikus gesztusai vagy a múltat a nyelven keresztül megragadó attitűdje a ismerős vers poétikák újrakontextualizáló ismerős vers áll közel.

Cselényi Béla esetében sokkal inkább beszélhetünk szorosabb értelemben vett neoavantgárd gesztusokról. Versei happeningszerűen válnak egyszeri történésekké, újszerűségre törekednek, s így megismételhetetlenek - ilyen például az ábécéskönyv műfaját ironikusan megidéző Dani és családja című szöveg.

Cselényi gyakran gyermek- vagy kamaszszerepekbe bújik verseiben, és ez is lehetővé teszi számára a különféle normatív szempontoktól való elfordulást. A Szőcs Gézánál néhány évvel idősebb Markó Béla állandó reflexió tárgyává teszi a különféle beszédmódok közti ingadozását "Nem lehetsz itt is, ott is"egy ideig avantgárd dikciójú szabadversekben reflektál az általa megélt problémahelyzetre, majd antik versformákban és szonettekben keres egyfajta "köztes helyet" a közösségi és az avantgárd beszédmódok között.

A nyolcvanas években az erősödő politikai nyomás és a több nemzedékre átterjedő emigráció miatt kevesebb jelentős költői teljesítmény születik, elsősorban az avantgárd felől az újholdas-későmodern poétika felé elmozduló Visky András, illetve a karneváli maszkcserélgetése, klasszikus formakultúrája és önfeledtsége révén újdonságot jelentő Kovács András Ferenc képes továbbgondolni és továbbalakítani az erdélyi i am looking for egy férfit állni a szélben költészeti hagyományt.

A stromberg flört években marginalizált, közléstől többször is eltiltott fiatal költők a kilencvenes években a magyarországi és kisebb mértékben az erdélyi kritika érdeklődését is felkeltik.

Kovács András Ferenc nyolcvanas és kilencvenes években írott verseit sorozattá terebélyesedve haver haver találkozó meg a pécsi Jelenkor Kiadó, a kritikusok többsége a költő újszerű történetiséghez való viszonyát, illetve a beszédmódok és szerepek pluralizálódását emeli ki Kovács kapcsán. A kilencvenes évek derekától az elhallgató, illetve szerepválsággal küszködő erdélyi magyar költők által hagyott nyelvi vákuumot újabb írói-költői csoportosulások próbálják betölteni.

A Serény Múmiában és az Előretolt Helyőrség című lapban induló költők - Orbán János Dénes, Sántha Attila, Fekete Vince, illetve a később tőlük eltávolodó Kelemen Hunor és László Noémi - elméleti-ironikus kiáltványaikban a populáris szféra irányába hirdetnek meg nyitást. Orbán János Dénes és Sántha Attila versei nem jelentenek radikális formai újdonságot, viszont olyan nyelvi-hagyománybeli regisztereket erősítenek fel például Villon, Morgenstern, Borges vagy különféle populáris regényhősök: Troppauer Hümér, Vanek úr, Münchhausen báró újragondolása révénamelyek mindeddig csak periférikusan voltak jelen a magyar verskultúrában.

A nemzedék többi tagja - Jánk Károly, Demény Péter, Kelemen Hunor és mások - a későmodern poétikák különféle változatait művelik.

  1. Ismeretlen ismerős – Wikipédia
  2. Vers mindenkinek | MédiaKlikk
  3. REICHARD PIROSKA: ÉJFÉLI VERS
  4. Ismerős ez a szép Radnóti Miklós? Bájoló
  5. Tán sirni kezdesz?

Az ezredfordulóra az összkép pluralizálódik, az Előretolt Helyőrség inkább márkanévként funkcionál, kevésbé egységes poétikai arcvonalként, egyre inkább átvéve a Forrás sorozat pályakezdőket útjára bocsátó szerepét.

Érdekeshozzászólások