Playing the angel

December Depeche Mode — Playing the Angel Négy év után, idén õsszel új lemezzel lepte meg a világot a nemzetközi elektro-popzenei színtér élõ legendája, a Depeche Mode. A sorban Ajánlom A D. Elég, ha az „ I feel you” -ra és a Songs of Faith and Devotion lemezre és a széttetovált, playing the angel hajú Dave-re gondolunk.

A lemez hangulata a csapat korai időszakát hozza vissza, olyan konkrét slágerek képében, mint az elsőként kislemezre kimásolt Precious, vagy a lehetséges rádiós játszási lista tuti befutója, a Lilian, vagy a Suffer Well. Egyedül Martin Gore hangja az, amivel nem vagyok igazán megbékélve mert ugyan szenzációs zeneszerző, sőt, egyes szakértők szerint ő a Depeche Mode magailyen hanggal nem feltétlen szerencsés szólót énekelni, ahogy testnevelés tanárom mondta volt anno ”húzzon hátra a vokálba”.

De a lényeg, hogy a cucc egyben van, működik, sőt olyannyira, hogy — bár a Precious klipje fű alatt idő előtt kikerült anno a világhálóra — nemcsak itthon, de még az Államokban is rekordgyorsasággal keltek el a jegyek, úgy, hogy a jónépnek halvány segédfogalma sem volt az új D. Aztán itt van Dave Gahan, a tökéletes frontember.

Drogproblémái — bízzunk benne – már a múlté, egészséges, bár ehhez valószínűleg kellett az a két perc, amit gyakorlatilag a halál kapujában töltött egyik túladagolása során. Hangját felesleges elemezni, úgy jó, ahogy van.

Kiegyensúlyozottság, és éteri nyugalom árad a Playing Angelből, bár nem az a fajta, mint ami elődjeit az Excitert, és az Ultrát jellemzi. Javallott zene hideg téli estékre, a limitált kiadású dvd mellékletes verzióban meg pláne.

És ha szerencsénk van, a júniusi Puskás Ferenc Stadion-beli koncertre még kaphatunk jegyet. Addig is „játsszunk angyalt”. Tetszett a cikk?

There Must Be an Angel (Playing with My Heart) (Peacetour Live)