Ismerősök hanover.

Hannover Előzmények Az idei utazásokat tekintve merész terveket szövögettünk Andival. Télen mindössze néhány hét alatt ledaráltunk a rendkívül népszerű, századfordulón játszódó kanadai sorozat, a Murdoch nyomozó rejtélyei közel epizódját, melynek hatására alig telt el nap, hogy ne ábrándoztunk volna egy többhetes kanadai útról.

Toronto, Ottawa, Montréal, megfűszerezve egy kis Niagara-vízeséssel egy életre szóló élménynek ígérkezett, melyet — Andival egyetértésben — akár szüleinkkel közösen hozhattunk volna össze. Egy közös utazás ötlete már önmagában felvillanyozta őket, úgyhogy innentől kezdve egyre tudatosabban álltam rá a torontói repjegy vadászatra.

Sajnos a nyári hónapokról már február vége felé lekéstünk, onnantól kezdve ismerősök hanover lassan, de biztosan emelkedtek a repjegyárak, mígnem tavasz közepére be kellett látnunk, idén nem lesz semmi a kanadai útból.

A szülős utazás ötletét ugyanakkor nem akartunk kukázni ezzel együtt, úgyhogy kitaláltunk, mindkettőnk szüleit megutaztatjuk egy-egy rövidebb, hosszú hétvégés út erejéig. Az olcsó, nyári Wizz Air jegyek kínálatából Hannover és Szarajevó tűnt két olyan érdekes desztinációnak, ami talán nekik is tetszhet, így végül előbbire Andi szüleit, utóbbira az enyémeket gondoltuk ki útitársnak.

Ráadásul a június közepi hannoveri út egyúttal kiváló szülinapi meglepetésként is szolgált Andi apukájának, aki pont azon a hétvégén ünnepelte Két héttel az indulás előtt, Andi jelezte, nem ártana lassan szállást foglalni Hannoverbe, mivel egyre-másra telnek be az olcsóbb helyek, s a kínálat távolról sem túl kielégítő.

Mivel Andi szüleit sem egy híd alatti zuggal akartuk születésnap alkalmán meglepni, este kezdődhetett a nagy hannoveri szállásvadászat. Hamar be kellett látnom, hogy a szokásos Hostelworld-ös tárházam ezúttal kevésnek bizonyul, s az egy-két autópálya menti, sokágyas ifjúsági szállás inkább átok, mintsem ajándék a szüleink generációjának.

Ismerősök hanover jobb híján ráfanyalodtunk az igencsak túlárazott Booking. Nehogy lemaradjon! Nagyon keresett! A kapkodásnak meg is lett az eredménye, lefoglaltunk egy 4 ágyas szobát az egyik külkerületi hostelben, amitől Andi anyukája, Gyöngyi aki a kezdettől be volt avatva a tervbe távolról sem volt elragadtatva. Andi be sem merte vallani anyukájának, hogy ezt nem tudjunk már módosítani, mely így elég kiábrándító ajándék lett volna, így végül ketten maradtunk a négy ágyra, míg Gyöngyi foglalt kettejüknek egy másik helyet, a város túlsó végén.

Tehát finoman fogalmazva sem indult túl rózsásan a hannoveri kaland, Andit már Hannover említése kapcsán is elöntötte a méreg. Az indulás közeledtével végül megbékélt lelke, lelkesen készült az ajándék átadására, a szálláson pedig már inkább csak jókat derültünk, mint idegeskedtünk. Az utolsó próbatételnek a reptéri transzfer kérdése mutatkozott, mivel péntek kora délutáni járat lévén senki sem tudott kidobni minket Ferihegyre.

Szerencsére sikerült meggyőzni Andiékat, hogy Dunakesziről lehetőleg ne a ismerősök hanover vagyont felszámító taxival menjünk, hanem inkább hagyjuk a reptéri parkolóban a saját kocsit, a taxis ár ötödéért.

Nap — Érkezés Hannoverbe Mivel a gépünk csak háromnegyed kettőkor indult, elég volt 9 körül kikászálódni az ágyból. Kényelmesen megreggeliztünk, megkentük az útra szánt szendvicseket, majd vártuk, hogy Andi szülei negyed 12 körül befussanak. Az M0-áson ripsz-ropsz kiértünk a reptérre, s egyből sikerült megtalálni a bejáratot a Holiday Lite parkoló területére, mely a legolcsóbb parkolási lehetőséget kínálta a reptér területén.

Bár előzetesen nem foglaltunk parkolóhelyet, sikerült egész hamar leparkolni, annak ellenére, hogy roskadásig volt tömve kocsikkal a terület.

Innen percnyi egészségügyi séta következett a terminálépületig, kompenzálandó az olcsó parkolódíjakat. Rögtön át is estünk a biztonsági ellenőrzéseken, ahol ezúttal Gyöngyi táskáját minősítették gyanús elemnek, melyet az elhivatott személyzet töviről hegyire áttúrhatott mindenféle tiltott eszköz után nézve, természetesen sikertelenül. Mivel még maradt egy csomó idő indulásig, letáboroztunk az egyik padra, s előkaptuk az úti szendvicseket.

Még le sem nyeltem az utolsó falatot, már azon fantáziáltam, milyen poén lenne kipróbálni a MasterCard Lounge finomságait, melyet néhány hónapja már az Erste Wizz Air hitelkártyámmal is ingyenesen igénybe lehet venni. Az ajtó mellett ülő hölgyikéknek be kellett mutatni a beszállókártyát és a hitelkártyát, majd zöld utat ismerősök hanover büférészleghez. Semmi extrára nem kell gondolni, többnyire csak falatkákat kis pogácsát, sütikéket, háromszögszendvicseketszénsavas üdítőket és sört, bort lehetett fogyasztani.

Vettem néhány szem pogit, pár kókuszgolyót és egy 0,33l-es Heineken kíséretében leküldtem őket a bendőmbe, majd elégedetten ismerősök hanover a többiekhez. Amikor aztán kezdődött a beszállás, lebattyogtunk a fapadosokat kiszolgáló bádogterminálhoz, s már épphogy engedtek volna ki minket a géphez, amikor elkezdett szakadni az eső. Miután mindenki felmenekült az ismerősök hanover eső elől a gépre, még további perces várakozás következett, mire bemondták, valami gond volt a beszállásnál használt rendszerrel, és még nem kapták meg a hivatalos infókat az utasokról.

A repülőút bő másfél óra lehetett, délután negyed 4-re érkeztünk meg Hannoverbe.

ismerősök hanover

Miután kikeveredtünk a terminál előterébe, hoztam egy ingyenes térképet az információs pultról, majd a villamos- metró- és S-Bahn-vonalak sűrű hálózatát fürkészve megfejtettünk, hogy első körben az S5 járattal kell eljutnunk főpályaudvarra Hauptbahnhof. Szépen beálltunk a peronon lévő jegyautomatához kígyózó sorba, mely egész szépen fogyadozott, mígnem a közvetlenül előttünk lévő magyar páron úgy tűnt, végleg kifog ez a fránya masina. Amikor aztán társkereső ismerősök hanover élő magyarok a segítségünket kérték, hamar beláttuk, távolról sem olyan magától értetődő kiigazodni a bonyolult menürendszeren.

Nos, ha ezt egy eche német mondja egy német rendszerre, az már jelent valamit. Végül sikerült megoldani a rejtélyt — először a GVH a hannoveri BKV gombot kell benyomni, s utána választhatsz a különböző jegyek, bérletek közül, ismerősök hanover a távolági vasútállomásokat és jegyeiket hozza csak fel a képernyő.

A vékony kis sajtcetlire emlékeztető bérletet felszállás előtt kezelni kell, s onnantól számít az érvényessége. Az út a Hauptbahnhof-ig alig volt 25 perc, ahol aztán két megálló erejéig átnyargaltunk az egyik elővárosi vonatra Regional Bahnmajd elindultunk megkeresni Andi szüleinek a szállását, mely egy rendkívül kellemes kertvárosi kerületben található.

Útközben elhaladtunk egy óvoda mellett, ahol valamilyen évzárós kerti parti mehetett éppen rengeteg szülővel, háromszor annyi gyerekkel és finom ételeket sejtető, ínycsiklandozó illatokkal. Ahogy közeledtünk francia nő találkozó dzsibuti szállás feltételezett helyszínére, a szülők egyre növekvő kíváncsisággal lesték a szembejövő épületeket, vajon melyik lesz az övék.

Amikor aztán a telefon GPS-e jelzett, hogy megérkeztünk, és a szállás neve is gyanúsan megegyezett a kiírással Eilenriedestiftaz egyik bejáratnak vélt ajtóhoz járultunk.

Ferivel egymásra néztünk, majd próba szerencse alapon benyomtuk az ajtó melletti kaputelefonos csengőt. Válaszul egy unalmas férfihang darált el valami német szöveget, amely a hanglejtéséből ítélve valamilyen kérdésben végződhetett, ismerősök hanover egy kukkot sem értettem belőle.

ismerősök hanover

Amilyen hirtelen játszódott le a jelenet, annyira mulatságosnak hatott, mi hárman csak úgy kacagtunk hátul. Végül a hang egy ajtóval odébb, a főbejárathoz irányított minket, ismerősök hanover már inkább el tudtuk hinni, hogy tényleg hotelszerű tevékenységet folytat. A recepciós hölgy rendkívül szívélyesen útbaigazított minket — csak egyenesen tovább a folyosó, majd balra, majd jobbra, az ottani ajtónál ki, majd be, s ismét balra, utána egyesen…stb.

Szerintem, ahogy elindultunk megkeresni a szobát, már el is felejtettük, mit mondott.

Háát, ami viszont ezután jött, azt nehéz szavakba önteni… Ahogy végigtrappoltunk a hosszú folyosón, a helyre egyre kevésbe emlékeztetett hotelra, sokkal inkább egy modern megjelenésű kórház jutott volna róla eszembe, de valljuk be őszintén, sosem voltam egy lakberendezési szakértő, akár valami letisztult, funkcionalitást előtérbe helyező görögország egyetlen szabadság is gondolhattam volna.

Aztán amikor egy köntöst viselő idő bácsika totyogott el mellettünk, majd egy gondozónő által támogatott nénike mosolygott ránk, egyre aggódóbb pillantásokat váltottunk egymás között. Milyen hely ez? Amikor a folyosókon bóklászva már hatodik járókeretes öreget hagytuk le, láttam, ahogy Feri ismerősök hanover kerekedek el. Na, ekkor már potyogtak a könnyeim a nevetéstől, alig bírtam abbahagyni, de a többiek is a hasukat fogták a röhögéstől.

Végül 10 percnyi kavarodás után találtunk egy újabb recepciót, itt kellett fizetni és becsekkolni. Itt derült fény a valóságra is — ez a masszív épület valóban egy idősek otthona, melynek azonban egyik szárnyában kibérelhető apartman lakások vannak, s mint kiderült, nem is rosszak.

Rendkívül szép, ízléses, négycsillagos hotelre emlékeztető szobát kaptak, helyhez egy kicsiny kertes terasz is tartozott. Látva a szobájukat, szerintem Gyöngyi határozottan megkönnyebbülhetett!

Andi szülei lepakoltak, ittunk mindannyian egy gyors instant kávét, majd visszavonatoztunk a belvárosba. Kilépve a Hauptbahnhof ajtaján egy nagyobbacska térre jutottunk, melynek közepét az egykori hannoveri király, Ernő Ágost diadalittas lovasszobra díszíti.

Miért Lainie 13 okból Miért olyan ismerős

Valóban, Hannover és között független királyságot alkotott, míg be nem olvadt a későbbi Német birodalom zászlóshajójának számító Porosz Királyságba. Innen a forgalmas sétálóutcán, a Bahnhofstraßén indultunk el, melynek végén a város kvázi főterére Kröpke értünk ki. Itt található egy sötétzöldre festett, díszesen kovácsolt óramű, amely a hannoveriek egyik kedvelt találkahelye. Ezt követően elsődleges küldetésnek egy megfelelő vacsorahely felderítését tűztük célul, így az utcákban sétálva inkább az éttermeket lestük, mintsem a látnivalókat.

ismerősök hanover

Vetettünk egy gyors pillantást a Régi Városháza Altes Rathaus több mint éves épületére, szétnéztünk a mellette elterülő egykori piactéren Am Marktamelyet a A hatalmas óratornya a maga 97 méterével így is tekintélyt parancsoló látvány, főleg ha hozzátesszük, eredetileg másfélszer ilyen magasnak kellett volna lennie, csak a városi kincstár idő előtti kiapadása akadályozta meg a rekorddöntő kísérletet.

Érdemes megfigyelni a hatalmas bronzajtón lévő díszítéseket is, melyek a német történelemből merítenek motívumokat. A többnyire pizzákat és burgerket felvonultató menüből mindannyian az utóbbira szavaztunk, annyi különbséggel, hogy Gyöngyi a kenyérmentes igen, van ilyen! Egy korsó jó kis német sörrel leöblítve kiválóan megtette mindez vacsorára. Ezután tettünk még egy rövid levezető sétát a városban.

Végigjöttünk a hangulatos, fabetétes házakkal szegélyezett Kramerstraßén, majd a keskeny Leine folyócska mentén andalogtunk egyet. Végül tettünk egy kört a város egyik látványosságának számító Új Városháza Neues Rathaus körül, melynek udvarán másfél tucatnyi nyuszi ugrándozott vidáman. Ismerősök hanover visszaorientálódtunk a pályaudvar felé, ahonnan Andi szülei vonattal, mi pedig metróval U-Bahn indultunk vissza a szállásra.

Kíváncsi voltam, hogy végül a Booking-os melléfogásunk révén milyen hostelt is sikerült foglalni. Hát, az első benyomás nem volt túl megnyerő. Mint az előbb mondtam, az a honlapon sehol sem ismerősök hanover feltüntetve, hogy automatikusan mind a négy főre is levonja az összeget, mi csak két ágyat foglaltunk volna a négyfős szobából. A válaszon nem lepődtem meg, bár a recepciós modora még jobban zavart.

Miután megkaptuk ismerősök hanover kulcsokat, megnéztük, mit is kaptunk a pénzünkért. A hosteles részleg előtere egy horrorfilmeket idéző, gyéren megvilágított előszobával kezdődött, ahol néhány mozdulatlan alak figyelt minket a félhomályban. A szobánk az emeleten volt, s többnyire minden bútor a hostel kék-sárga színeiben pompázott, alapvetően korrekt, fiatalos hangulatot árasztva. Viszont egyikhez sem kaptunk ágyneműt, úgyhogy azért még vissza kellett térnem kedvenc recepciósunkhoz.

Kell lennie. Amúgy, meg tudná nézni, ki volt-e takarítva a szoba? Kérem, intézkedjen. Nap — Marienburg és Herrenhausen kertek A reggelünk óramű pontossággal ki volt számolva. Kelés 8-kor, villámgyors készülődés, mivel el kellett érnünk a hostel melletti megállóból induló 8. Jelentem alássan, sikerült, de nem sok híja volt. A jegyautomata nem fogadta el a hitelkártyámat, s a villamos már robogott a megálló felé, amikor még azt találgattuk, hogyan is fogunk fizetni.

Végül Andi villámgyorsan betuszkolt némi készpénzt a masinába, s ahogy kipottyant a már jól ismert sajtcetli-bérlet, huppantunk is fel a már bent álló villamosra. Apropó, villamos!

Valahonnan olyan ismerős volt ez példány, amin utaztunk. Aztán egyszeribe beugrott mindkettőnknek! Ki ne emlékezne a régi pesti 3 számú TW es villamosokra? Miután beértünk a Hauptbahnhofra, átszálltunk a szülők szállása felé Celle irányába perceken belül induló S7 vonatra.

Ők már a megbeszéltek szerint a túloldali peronon vártak minket. Szülinapja alkalmából meghúztuk Feri fülét, majd az éppen érkező járattal visszarobogtunk a főpályaudvarra. Minden pontosan ki volt számolva. Reggeli menün sem kellett sokat agyalnunk, elég volt végigpásztázni a pályaudvar alagsorában sorakozó, gusztábbnál gusztább pékárukat, szendvicseket és süteményeket kínáló helyeket. Végül Andiék találtak egy kis sütödét, ahol a frissen sült, ismerősök hanover vastagra szelt sonkát tettek friss, ropogós buciba, mely némi ketchuppel és mustárral feltuningolva pompás reggelinek bizonyult.

A szigorú diétát követő Gyöngyi csak nyálcsorgatva figyelhette a kis doboznyi krumplisalátája fölül, ahogy Andiékkal élvezkedünk a mennyei ízkavalkádon. A szomszédos pékségben vettünk néhány tökmagos perecet uzsonnára, majd elindultunk megkeresni a buszmegállót, ahonnan a közeli Marienburg kastélyba indulnak járatok. Azt tudtuk, hogy a buszt kell keresni, de mivel egymásnak ellentmondó infókat kaptunk a megkérdezett járókelőktől, berohantam a pályaudvarral szemben lévő turistainformációs irodába.

Személyes sikerként éltem meg, hogy nemcsak megértettettem magam németül, de a kisegítő hölgyemény nem akart kétmondatonként átváltani inkább angolra. A járatunk a vasúti pályaudvar túloldalán kiépített buszterminálról indult, melyet minden irányból földtúrások és építkezések vettek körül. Kényelmesen elértük az előzetesen kinézett Ettől a kis kényelmetlenségtől eltekintve kifejezetten élvezetes volt ez a kb.

A Pattensen városka melletti dombon magasodó, tündérmesébe ismerősök hanover, középkori hangulatú Marienburg kastélyt Schloss Marienburg V. György hannoveri király építette szeretett feleségének, Máriának és között, amolyan nyári rezidenciaként, ahova el lehet menekülni a királyi udvar jelentette feszültségek elől.

A neogótikus épületet teljes mértékben sosem fejezték be, mivel ben kitört a porosz-hannoveri háború, ismerősök hanover az uralkodó is menekülni kényszerült. A belépőjegy fejenként 9 euróba kerül, melyhez némi depozit fejében jár audioguide is. Sajnos ugyanakkor fényképezni nem lehet a lakosztályokban.

Érdekeshozzászólások