Találkozó lányok a házasság.
Mindig a lányos háznál történt, ahová ünnepélyesen elvonult egy vagy több felkért személy a házasulandó legény, illetve annak szülei képviseletében: kérő, rokonok esetleg együtt is mehettek a szülőkkel, a legénnyel. A leánykérés időpontjául legtöbb helyütt az esti órákat említik, olykor a kora reggelt, amikor biztos, hogy otthon vannak, s amikor kevésbé látták meg, akikre nem tartozott. A leánykérés történhetett első lépésként is, minden korábbi kapcsolat, előkészítés nélkül.
Ilyen eljárásmódról tudósít már idézett szerzőnk Gömörből, ből. A leírás, amit a párválasztás tárgyalásánál idéztünk, az egyik klasszikus példánk a két fiatal személyének, akaratának mellőzésével történt leánykérésre.
Eljegyzési szokások egykor és ma
Még az előkészítetlen leánykérésnél is adódott valamiféle csekély előzetes információ. Érthető, ha ilyen körülmények közt gyakran nem kaphattak a leánykérők azonnali, határozott választ, illetőleg jó szót, ami az igenlő választ jelentette. Gondolkodási időt gyakran kértek, amire újabb és újabb határidőket szabtak, akár 45-öt is.
Ez azzal a kockázattal is járhatott, hogy az új határidőre már nem jelentkezett a legény és kísérete, s ez nem volt dicsőség a lány számára. A válaszadás egyik módja volt a legény otthagyott szűrének kiakasztása vagy benntartása Réső Ensel A leánykérés egész egyszerűen is végbemehetett.
Ilyenkor asszony: a legény anyja volt a kérő. Szertartásos szövegek nélkül, lényegretörően tárgyalt. Most bizvástabb ezt tudakozza »hogy eljöhetnek e hát szokás szerént foglalni, ez vagy amaz napon itt kinevez valamely napot«.
Anyák jártak lánykérőbe a legtöbb palóc faluban is. A leánykérés akkor kezdett formasággá válni, amikor az udvarlás folyamán az egymással találkozó fiatalok átlátták egymás szándékát, s legalább sejtették a szülőkét, illetve kevésbé álltak annak befolyása alatt. Ilyen körülmények között kezdett a leánykérés ünnepséggé válni, amelynek folyamán csak eleget kellett tenni bizonyos követelményeknek, de amelynek kedvező kimenetele nemigen volt kétséges.
Aki nem volt biztos a dolgában, el se ment leánykérőbe. Az előkészített leánykérésre jellemző volt, hogy azon a legény mindig részt vett, sőt voltak esetek, amikor egymaga ment el.
Ez azonban soha, sehol nem volt általános. A szertartásos leánykérésnek fontos szereplője volt a kérő, aki online társkereső lyon Leggyakoribb azonban az olyan leánykérés lett, amelyben nagy kudarcra nem kellett számítani, valami tétje azonban mégis volt, a szertartásosságnak pedig szintén eleget tettek.
Nagy roma lagzin nem vettek részt, de lányszöktetésről hallottak - Cigánymisszió
A bukovinai székelyeknél a századfordulón a 610 kísérővel menő házasulandó legény be se ment a házba, amíg keresztapja el nem mondta a kérő bibiliai mondókát, s arra választ nem kapott.
A leánykérés alkalmával a már leírtakon kívül további lépéseket is tehettek, főleg anyagi természetűeket, amelyek rendezése valójában az eljegyzés feladata lett volna. Így tehát a leánykérés és eljegyzés között a határ nem éles. A bukovinai székelyeknél például nem is volt igazi eljegyzés a lakodalom napján vagy előnapján tartottak mátkásodást , s leánykéréskor tárgyalták meg a lány kiházasítását.
Leánykéréskor az étkezésnek rögtönzött jellege volt, az esetleges kínálás hideg ételekkel, szeszes itallal történt a kérők is hozhattak pl. Egy kis sajt, sonka, túró pogátsa, egy két pohár bor sat.
Amennyiben leánykéréskor megadták a választ, s az igenlő volt, kitűzték az eljegyzést. A leánykérésben az utóbbi másfél évszázadban végbement legfontosabb változások: a korábban teljesen nyitott kimenetelű találkozó lányok a házasság valószínűen jó, illetve biztos kimenetelű kérés vált.
Míg korai adataink között előfordul, hogy a leány nem is találkozó lányok a házasság akaratot, vagy ha igen, az erősen befolyásolt volt, már a múlt század folyamán általánossá vált a leány akaratnyilvánítása is leánykéréskor, ami fokozatosan mind jobban megfelelt a lány tényleges akaratának. Akkor volt erre szükség, amikor mások ajánlották a lányt. Ilyenkor a házasulandó legény, illetve annak szülei nem, vagy csak felületesen ismerték a leányt, és annak tulajdonságairól meg akartak győződni.
A házasságkötés szokásai
A leánynézés mindig a lányos háznál történt, ahova előzetes bejelentés után vagy anélkül elmentek: a házasulandó legény, annak szülei s még néhány, általuk erre felkért személy, akik azonosak is lehettek a későbbi tisztségviselőkkel.
Amennyiben előre bejelentve érkeztek: a lányos házhoz is hívtak néhány, számukra megbízható embert. A leánynézők célja az volt, hogy cselekvés közben láthassák, figyelhessék meg a menyasszonyul kiszemelt lányt, hogy esetleges rejtett hibái ha voltak kiderüljenek. Ebből a célból egész színjátékot játszottak el, mint például Baranyában az as években.
Mindenik valami okát adja mosodásának, { Más felől vizsgálják körmeit, nem vakok e!
- Van egy igazán ingyenes társkereső
- Nagy roma lagzin nem vettek részt, de lányszöktetésről hallottak Naszádi Kriszta
- Keresés háziasszony orleans
A mosodások után sorra kinálja az ötet Nézőket borral. Ez is alkalmatosság arra, hogy fordulásaiban ha bittzen észre vehessék, Artz vonásait, beszédje tiszta e !
A leánynézés alkalmával törekedtek a leány családja anyagi helyzetét felmérni, illetve az erről más forrásból szerzett információk valóságáról meggyőződni.
A leánynézés a Példánkban a leánynézés eredményének megbeszélése után tértek vissza a házasulandó legény és kísérői a jegyajándékok megbeszélése, eljegyzés céljából. A leánynézés tehát lehetett önálló egység: egy olyan látogatás, amelynek semmi más célja ezen kívül nem volt, s ami egy kapcsolat első lépése volt.
Lehetett azonban egy másik összejövetel például az eljegyzés része, azon belül a lány alapos szemrevételezése, fölülvizsgálása. Nem volt szükségszerű, hogy ekkor lássák először a leányt a legény vagy a szülei, de történhetett úgy is.
Résztvevői lehettek a leány szülei vagy apja, s egy-két általa felkért ember. A háztűznézés alkalmával derült ki igazán, hogy milyen körülmények közé megy férjhez a lány hacsak sikeresen meg nem tévesztették a nézőket. Tudósításaink ilyen esetekről is szólnak: nemcsak a fenekével felfelé állított, gabonával beszórt üres hombárról, hanem más ház, más föld megmutatásáról is.
Azt azonban nem akadályozta meg az illemtudás, hogy más úton-módon meg ne győződjenek arról, amivel kapcsolatban kétségük támadt.
Hiszen éppen a hiánytalan tájékozódás volt e szokás célja. A háztűznézőket jól megvendégelték. Századunkban a háztűznézés fontossága lecsökkent, és inkább udvariassági látogatásra hasonlított, ahol még sort kerítettek erre.
E szokás azonban országszerte tartotta jelentőségét, s az csak a legutóbbi időkben csökkent: a mai nagy lakodalmak mellett nemigen hallunk nagy eljegyzésekről. Az eljegyzés mindig előre meghatározott többnyire esti időpontban, mindig a leány házánál történt. A jelenlevők száma változó lehetett: a leányon, legényen, szüleiken és a leendő násznagyokon kívül leginkább közeli rokonaik vettek részt. A rendelkezésünkre álló leírások alapján nem könnyű az eljegyzés jellegét megállapítani.
Egyesek szerint a legkomolyabb anyagi tárgyalások folytak ilyenkor, ezek az anyagiak nem is csak a jövendő létfeltételeit biztosították a fiatal párnak, hanem a szülők számára is szóltak. Másrészről a jelképes jegyajándékcsere és a házasságot ígérő gesztus megtételének alkalma volt az eljegyzés, amelynek legkevésbé sem volt egységes megnevezése, néhány példa: jegyváltás, kendőlakás, kézfogó, melléülés, mátkásodás, de nevezték foglalásnak, marhaságnak is, utalva ennek anyagiakkal foglalkozó jellegére.
Lássunk néhány példát! Már, ekkor teritett Asztalok várják őtet készen. Minden Vendég egy keszlkenyővel meg ajándékoztatik. Következő példánk ből, Baranyából való.
A foglalás a korábban már idézett leánynézési jelenetet közvetlenül követi. Ha kész pénzt inkább akarnak találkozó lányok a házasság, adjanak ennyit Ha pedig ruha vételhez van kedvek vegyenek ennyi darabot. Ugy van ki tsinálva, hogy akár pénz adást, akár ruha vételt választanak, igen tsak egyre üt ki Ha tudják, hogy a Legény Szüleitől ki tellik 40 forinttol fogva 50ig 70ig is elkérnek, vagy ennyi értékü ruhát.
A Szegény sorsuak 2030 forintig alább is meg egyeznek. Ez után itt a lelkészhez mentek öszvekötésre: az kikérdezte őket választásuk önkéntességéről, szeretik-e egymást, a vallásukat ismerik-e? Ezek nő nimes találkozó fogta össze kezüket, s válttatott velük találkozó lányok a házasság a legény gyürüt adott s a leány kendőt.
Lakodalom előtt
Ezután visszatértek a lányos találkozó lányok a házasság. Mindenek mély csendben fülelnek, találkozó lányok a házasság templomban volnának. Hajnal { Korai leírásainkból sok alapvetőt tudunk meg az eljegyzésre vonatkozólag. Megtaláljuk a szertartásos, jelképes kiadási jelenetet minden anyagi tárgyalás nélkül, s az anyagi tárgyalást szinte szertartás nélkül.
E két szélső érték között helyezkedtek el a későbbi eljegyzések.
Bár még a századfordulón is olvasunk komoly anyagi tárgyalásokról, a tendencia az volt, hogy előzőleg lehet jobban megismerni le a vitás kérdéseket, s itt csak megállapodjanak, illetve a két fiatal egymáshoz kötésének laikus szertartása menjen végbe. Bár idézett leírásaink nem mindegyikében szerepelt, a jegyajándékok cseréje volt az eljegyzés legfontosabb része.
A kézfogás is kötelező erejű volt. Az eljegyzés középkorban érvényes jogi jelentősége megszűnt a Középkori jogi hagyományon alapulhat, hogy egyes konzervatív helyi közösségekben ilyenkor kezdetét vette a házasélet. Az eljegyzési kendőajándékozás a résztvevők számára a későbbiekben kiment a divatból.
E kendő nemcsak ajándék volt, hanem az eljegyzésen való részvétel bizonyítéka. A jegyesség további nevei: mátkaság, jegyben járás, nap alatt tétel. Az eljegyzéstől a házasságkötésig tartó időszakban nevezték így a menyasszony és vőlegény kapcsolatát, állapotát.
A jegyeseknek ebből az állapotból kifolyólag jogaik és kötelességeik voltak. Viselték a jegyesség látható jeleit: a jegyajándékokat, például a jegykendőt.
A vőlegény a legényes estéket menyasszonyánál tölthette, ajándékokkal, étellel, itallal kedveskedett neki. Más legénnyel, korábbi udvarlóval nem beszélgethetett már a jegyben járó lány. Társaságba csak vőlegényével mehetett. A későre nyúló látogatásokon a szülők már nem ellenőrizték a lányt, olykor kezdetét is vehette jegyesek közt a házasélet.
A jegyesség felbontása ritkaságszámba ment, s ez olykor nemcsak az ajándék visszaszolgáltatásának kötelezettségével járt, hanem a felbontó fél ajándékának nyilvános csúffátételével is.
Például kapcának viselte a legény a jegykendőt, de úgy, hogy a sarka kilássék, felhasogatta. Mindez olyan találkozó lányok a házasság megszégyenítés volt, aminek komoly, elrettentő hatása lehetett.
A házasságkötés szokásai
A már megkötött eljegyzés után az érdekeltek a lehető leggyorsabban óhajtottak házasságot kötni, már csak azért is, hogy az ártani akarók ne ronthassák el az alakulóban lévő házassági tervet. Három vasárnapon hirdették ki a templomi szószékről a megkötendő házasságot, hogy aki házassági akadályról tud, jelenthesse.
Háromheti egyhavi távolságnak tehát kellett lennie eljegyzés és házasság között. A kihirdetések alkalmával való részvételről vagy jelen nem létről helyenként részben egymással ellentétes hiedelmek születtek. A házasságkötési szándék bejelentése alkalmával a lelkipásztor kikérdezte a jegyeseket vallásuk alapfogalmaiból, hogy meggyőződjék arról, hogy mint szülők, fogják-e tudni vallási kötelezettségüket.
Ezek személyes szükségleteit fedezték, tulajdonát képezték. Tárkány Szücs Ernő e tárgyakat kiházasítási javaknak nevezi, minden bizonnyal jogosan, felfogásával azonosítjuk magunkat Tárkány Szücs A varró napján a menyasszony házánál már reggel 910 órakor összegyűlnek a meghívott szomszéd, ismerős vagy rokon lányok és legények.
A varróba a vőlegény is elmegy.
Account Options
A vőlegény fogad cigányt és visz bort, pálinkát, mézespálinkát. A menyasszony házánál az összegyűlt fiatalság egy része segít a főzésnél, mert két étkezés van a varró ideje alatt, nagyobb része pedig varr. A lánynak varrják a fehérneműt, melyen a hím találkozó lányok a házasság régebben elkészült. A legények is varrnak zsákokat, polyvákat, durvább dolgokat.
Ez a kalákamunka azonban csak a kelengye, a jegyajándék befejezéséhez nyújtott segítséget. Köztudomású, hogy azokon a vidékeken, ahol az asztal- és ágynemű, valamint a fehérnemű házi szövésű vászonból készült, ott az anyák leánygyermekük születése után hozzákezdtek a számára való fonás-szövéshez. A serdülő lányok számára is rendelkezésre állott jó néhány év, hogy maguknak dolgozzanak, bár az ő feladatuk inkább a fonás volt.
A kelengyébe kerülhetett anyától, nagyanyától származó darab is, de lehetőleg csak új, vagy megkímélt állapotú. A leánykérők elfogadásánál fontos szempont volt, hogy a kelengye készültségi foka olyan-e, hogy a jegyesség rövid ideje alatt befejezhető.
A kalotaszegi kelengyéről szóló tanulmányban megfeszített munkáról olvashatunk a jegyesség idején. Ugyanott tudjuk meg, hogy nyolcéves programot dolgozott ki egy anya a kelengye előállítására FélHofer