Találkozó lányok a házasság.

Mindig a lányos háznál történt, ahová ünnepélyesen elvonult egy vagy több felkért személy a házasulandó legény, illetve annak szülei képviseletében: kérő, rokonok esetleg együtt is mehettek a szülőkkel, a legénnyel. A leánykérés időpontjául legtöbb helyütt az esti órákat említik, olykor a kora reggelt, amikor biztos, hogy otthon vannak, s amikor kevésbé látták meg, akikre nem tartozott. A leánykérés történhetett első lépésként is, minden korábbi kapcsolat, előkészítés nélkül.

Ilyen eljárásmódról tudósít már idézett szerzőnk Gömörből, ből. A leírás, amit a párválasztás tárgyalásánál idéztünk, az egyik klasszikus példánk a két fiatal személyének, akaratának mellőzésével történt leánykérésre.

Eljegyzési szokások egykor és ma

Még az előkészítetlen leánykérésnél is adódott valamiféle csekély előzetes információ. Érthető, ha ilyen körülmények közt gyakran nem kaphattak a leánykérők azonnali, határozott választ, illetőleg jó szót, ami az igenlő választ jelentette. Gondolkodási időt gyakran kértek, amire újabb és újabb határidőket szabtak, akár 4–5-öt is.

Ez azzal a kockázattal is járhatott, hogy az új határidőre már nem jelentkezett a legény és kísérete, s ez nem volt dicsőség a lány számára. A válaszadás egyik módja volt a legény otthagyott szűrének kiakasztása vagy benntartása Réső Ensel A leánykérés egész egyszerűen is végbemehetett.

Ilyenkor asszony: a legény anyja volt a kérő. Szertartásos szövegek nélkül, lényegretörően tárgyalt. Most bizvástabb ezt tudakozza »hogy eljöhetnek e hát szokás szerént foglalni, ez vagy amaz napon – itt kinevez valamely napot«.

találkozó lányok a házasság párkereső nők

Anyák jártak lánykérőbe a legtöbb palóc faluban is. A leánykérés akkor kezdett formasággá válni, amikor az udvarlás folyamán az egymással találkozó fiatalok átlátták egymás szándékát, s legalább sejtették a szülőkét, illetve kevésbé álltak annak befolyása alatt. Ilyen körülmények között kezdett a leánykérés ünnepséggé válni, amelynek folyamán csak eleget kellett tenni bizonyos követelményeknek, de amelynek kedvező kimenetele nemigen volt kétséges.

Aki nem volt biztos a dolgában, el se ment leánykérőbe. Az előkészített leánykérésre jellemző volt, hogy azon a legény mindig részt vett, sőt voltak esetek, amikor egymaga ment el.

találkozó lányok a házasság csapatépítés találkozik

Ez azonban soha, sehol nem volt általános. A szertartásos leánykérésnek fontos szereplője volt a kérő, aki online társkereső lyon Leggyakoribb azonban az olyan leánykérés lett, amelyben nagy kudarcra nem kellett számítani, valami tétje azonban mégis volt, a szertartásosságnak pedig szintén eleget tettek.

Nagy roma lagzin nem vettek részt, de lányszöktetésről hallottak - Cigánymisszió

A bukovinai székelyeknél a századfordulón a 6–10 kísérővel menő házasulandó legény be se ment a házba, amíg keresztapja el nem mondta a kérő bibiliai mondókát, s arra választ nem kapott.

A leánykérés alkalmával a már leírtakon kívül további lépéseket is tehettek, főleg anyagi természetűeket, amelyek rendezése valójában az eljegyzés feladata lett volna. Így tehát a leánykérés és eljegyzés között a határ nem éles. A bukovinai székelyeknél például nem is volt igazi eljegyzés – a lakodalom napján vagy előnapján tartottak mátkásodást –, s leánykéréskor tárgyalták meg a lány kiházasítását.

Leánykéréskor az étkezésnek rögtönzött jellege volt, az esetleges kínálás hideg ételekkel, szeszes itallal történt a kérők is hozhattak pl. Egy kis sajt, sonka, túró pogátsa, egy két pohár bor sat.

Amennyiben leánykéréskor megadták a választ, s az igenlő volt, kitűzték az eljegyzést. A leánykérésben az utóbbi másfél évszázadban végbement legfontosabb változások: a korábban teljesen nyitott kimenetelű találkozó lányok a házasság valószínűen jó, illetve biztos kimenetelű kérés vált.

Míg korai adataink között előfordul, hogy a leány nem is találkozó lányok a házasság akaratot, vagy ha igen, az erősen befolyásolt volt, már a múlt század folyamán általánossá vált a leány akaratnyilvánítása is leánykéréskor, ami fokozatosan mind jobban megfelelt a lány tényleges akaratának. Akkor volt erre szükség, amikor mások ajánlották a lányt. Ilyenkor a házasulandó legény, illetve annak szülei nem, vagy csak felületesen ismerték a leányt, és annak tulajdonságairól meg akartak győződni.

A házasságkötés szokásai

A leánynézés mindig a lányos háznál történt, ahova – előzetes bejelentés után vagy anélkül – elmentek: a házasulandó legény, annak szülei s még néhány, általuk erre felkért személy, akik azonosak is lehettek a későbbi tisztségviselőkkel.

Amennyiben előre bejelentve érkeztek: a lányos házhoz is hívtak néhány, számukra megbízható embert. A leánynézők célja az volt, hogy cselekvés közben láthassák, figyelhessék meg a menyasszonyul kiszemelt lányt, hogy esetleges rejtett hibái – ha voltak – kiderüljenek. Ebből a célból egész színjátékot játszottak el, mint például Baranyában az as években.

Mindenik valami okát adja mosodásának, { Más felől vizsgálják körmeit, nem vakok e!

  • Van egy igazán ingyenes társkereső
  • Nagy roma lagzin nem vettek részt, de lányszöktetésről hallottak Naszádi Kriszta
  • Keresés háziasszony orleans

A mosodások után sorra kinálja az ötet Nézőket borral. Ez is alkalmatosság arra, hogy fordulásaiban ha bittzen észre vehessék, Artz vonásait, – beszédje tiszta e –!

találkozó lányok a házasság keresi a kanadai esküvői embert

A leánynézés alkalmával törekedtek a leány családja anyagi helyzetét felmérni, illetve az erről más forrásból szerzett információk valóságáról meggyőződni.

A leánynézés a Példánkban a leánynézés eredményének megbeszélése után tértek vissza a házasulandó legény és kísérői a jegyajándékok megbeszélése, eljegyzés céljából. A leánynézés tehát lehetett önálló egység: egy olyan látogatás, amelynek semmi más célja ezen kívül nem volt, s ami egy kapcsolat első lépése volt.

Lehetett azonban egy másik összejövetel – például az eljegyzés része, azon belül a lány alapos szemrevételezése, fölülvizsgálása. Nem volt szükségszerű, hogy ekkor lássák először a leányt a legény vagy a szülei, de történhetett úgy is.

Résztvevői lehettek a leány szülei vagy apja, s egy-két általa felkért ember. A háztűznézés alkalmával derült ki igazán, hogy milyen körülmények közé megy férjhez a lány – hacsak sikeresen meg nem tévesztették a nézőket. Tudósításaink ilyen esetekről is szólnak: nemcsak a fenekével felfelé állított, gabonával beszórt üres hombárról, hanem más ház, más föld megmutatásáról is.

Azt azonban nem akadályozta meg az illemtudás, hogy más úton-módon meg ne győződjenek arról, amivel kapcsolatban kétségük támadt.

Hiszen éppen a hiánytalan tájékozódás volt e szokás célja. A háztűznézőket jól megvendégelték. Századunkban a háztűznézés fontossága lecsökkent, és inkább udvariassági látogatásra hasonlított, ahol még sort kerítettek erre.

E szokás azonban országszerte tartotta jelentőségét, s az csak a legutóbbi időkben csökkent: a mai nagy lakodalmak mellett nemigen hallunk nagy eljegyzésekről. Az eljegyzés mindig előre meghatározott – többnyire esti – időpontban, mindig a leány házánál történt. A jelenlevők száma változó lehetett: a leányon, legényen, szüleiken és a leendő násznagyokon kívül leginkább közeli rokonaik vettek részt. A rendelkezésünkre álló leírások alapján nem könnyű az eljegyzés jellegét megállapítani.

Egyesek szerint a legkomolyabb anyagi tárgyalások folytak ilyenkor, ezek az anyagiak nem is csak a jövendő létfeltételeit biztosították a fiatal párnak, hanem a szülők számára is szóltak. Másrészről a jelképes jegyajándékcsere és a házasságot ígérő gesztus megtételének alkalma volt az eljegyzés, amelynek legkevésbé sem volt egységes megnevezése, néhány példa: jegyváltás, kendőlakás, kézfogó, melléülés, mátkásodás, de nevezték foglalásnak, marhaságnak is, utalva ennek anyagiakkal foglalkozó jellegére.

Lássunk néhány példát! Már, ekkor teritett Asztalok várják őtet készen. Minden Vendég egy keszlkenyővel meg ajándékoztatik. Következő példánk ből, Baranyából való.

A foglalás a korábban már idézett leánynézési jelenetet közvetlenül követi. Ha kész pénzt inkább akarnak találkozó lányok a házasság, adjanak ennyit – Ha pedig ruha vételhez van kedvek vegyenek ennyi darabot. Ugy van ki tsinálva, hogy akár pénz adást, akár ruha vételt választanak, igen tsak egyre üt ki Ha tudják, hogy a Legény Szüleitől ki tellik 40 forinttol fogva 50ig 70–ig is elkérnek, vagy ennyi értékü ruhát.

A Szegény sorsuak 20–30 forintig alább is meg egyeznek. Ez után itt a lelkészhez mentek öszvekötésre: az kikérdezte őket választásuk önkéntességéről, szeretik-e egymást, a vallásukat ismerik-e? Ezek nő nimes találkozó fogta össze kezüket, s válttatott velük találkozó lányok a házasság a legény gyürüt adott s a leány kendőt.

Lakodalom előtt

Ezután visszatértek a lányos találkozó lányok a házasság. Mindenek mély csendben fülelnek, találkozó lányok a házasság templomban volnának. Hajnal { Korai leírásainkból sok alapvetőt tudunk meg az eljegyzésre vonatkozólag. Megtaláljuk a szertartásos, jelképes kiadási jelenetet minden anyagi tárgyalás nélkül, s az anyagi tárgyalást szinte szertartás nélkül.

E két szélső érték között helyezkedtek el a későbbi eljegyzések.

találkozó lányok a házasság keresek izlandi özvegy nő fotó esküvői

Bár még a századfordulón is olvasunk komoly anyagi tárgyalásokról, a tendencia az volt, hogy előzőleg lehet jobban megismerni le a vitás kérdéseket, s itt csak megállapodjanak, illetve a két fiatal egymáshoz kötésének laikus szertartása menjen végbe. Bár idézett leírásaink nem mindegyikében szerepelt, a jegyajándékok cseréje volt az eljegyzés legfontosabb része.

A kézfogás is kötelező erejű volt. Az eljegyzés középkorban érvényes jogi jelentősége megszűnt a Középkori jogi hagyományon alapulhat, hogy egyes konzervatív helyi közösségekben ilyenkor kezdetét vette a házasélet. Az eljegyzési kendőajándékozás a résztvevők számára a későbbiekben kiment a divatból.

E kendő nemcsak ajándék volt, hanem az eljegyzésen való részvétel bizonyítéka. A jegyesség további nevei: mátkaság, jegyben járás, nap alatt tétel. Az eljegyzéstől a házasságkötésig tartó időszakban nevezték így a menyasszony és vőlegény kapcsolatát, állapotát.

A jegyeseknek ebből az állapotból kifolyólag jogaik és kötelességeik voltak. Viselték a jegyesség látható jeleit: a jegyajándékokat, például a jegykendőt.

A vőlegény a legényes estéket menyasszonyánál tölthette, ajándékokkal, étellel, itallal kedveskedett neki. Más legénnyel, korábbi udvarlóval nem beszélgethetett már a jegyben járó lány. Társaságba csak vőlegényével mehetett. A későre nyúló látogatásokon a szülők már nem ellenőrizték a lányt, olykor kezdetét is vehette jegyesek közt a házasélet.

A jegyesség felbontása ritkaságszámba ment, s ez olykor nemcsak az ajándék visszaszolgáltatásának kötelezettségével járt, hanem a felbontó fél ajándékának nyilvános csúffátételével is.

Például kapcának viselte a legény a jegykendőt, de úgy, hogy a sarka kilássék, felhasogatta. Mindez olyan találkozó lányok a házasság megszégyenítés volt, aminek komoly, elrettentő hatása lehetett.

A házasságkötés szokásai

A már megkötött eljegyzés után az érdekeltek a lehető leggyorsabban óhajtottak házasságot kötni, már csak azért is, hogy az ártani akarók ne ronthassák el az alakulóban lévő házassági tervet. Három vasárnapon hirdették ki a templomi szószékről a megkötendő házasságot, hogy aki házassági akadályról tud, jelenthesse.

Háromheti – egyhavi – távolságnak tehát kellett lennie eljegyzés és házasság között. A kihirdetések alkalmával való részvételről vagy jelen nem létről helyenként – részben egymással ellentétes – hiedelmek születtek. A házasságkötési szándék bejelentése alkalmával a lelkipásztor kikérdezte a jegyeseket vallásuk alapfogalmaiból, hogy meggyőződjék arról, hogy mint szülők, fogják-e tudni vallási kötelezettségüket.

Ezek személyes szükségleteit fedezték, tulajdonát képezték. Tárkány Szücs Ernő e tárgyakat kiházasítási javaknak nevezi, minden bizonnyal jogosan, felfogásával azonosítjuk magunkat Tárkány Szücs A varró napján a menyasszony házánál már reggel 9–10 órakor összegyűlnek a meghívott szomszéd, ismerős vagy rokon lányok és legények.

A varróba a vőlegény is elmegy.

Account Options

A vőlegény fogad cigányt és visz bort, pálinkát, mézespálinkát. A menyasszony házánál az összegyűlt fiatalság egy része segít a főzésnél, mert két étkezés van a varró ideje alatt, nagyobb része pedig varr. A lánynak varrják a fehérneműt, melyen a hím találkozó lányok a házasság régebben elkészült. A legények is varrnak zsákokat, polyvákat, durvább dolgokat.

Ez a kalákamunka azonban csak a kelengye, a jegyajándék befejezéséhez nyújtott segítséget. Köztudomású, hogy azokon a vidékeken, ahol az asztal- és ágynemű, valamint a fehérnemű házi szövésű vászonból készült, ott az anyák leánygyermekük születése után hozzákezdtek a számára való fonás-szövéshez. A serdülő lányok számára is rendelkezésre állott jó néhány év, hogy maguknak dolgozzanak, bár az ő feladatuk inkább a fonás volt.

A kelengyébe kerülhetett anyától, nagyanyától származó darab is, de lehetőleg csak új, vagy megkímélt állapotú. A leánykérők elfogadásánál fontos szempont volt, hogy a kelengye készültségi foka olyan-e, hogy a jegyesség rövid ideje alatt befejezhető.

A kalotaszegi kelengyéről szóló tanulmányban megfeszített munkáról olvashatunk a jegyesség idején. Ugyanott tudjuk meg, hogy nyolcéves programot dolgozott ki egy anya a kelengye előállítására Fél–Hofer

találkozó lányok a házasság hely nyers étel találkozó

Érdekeshozzászólások