Hely potyautas találkozó

A vígjáték, amiben pitét dugnak — járt szájról szájra Paul Weitz filmjének általánossá vált definíciója.

Kétségtelen, hogy a szoknyavadász fiatalok ha új műfajt nem is, új színt egyértelműen hoztak az általuk még hatásvadászabbá váló zsáner történetébe. Hogy ez jó-e, mindenki döntse el maga, az viszont biztos, hogy a néhányszor már bevált recept így, 13 év távlatából is működik.

Ritkán esik meg, hogy egy széria legújabb darabja a negyedik és egyben a hetedik rész is legyen, most mégis ilyesmiről van szó. Az Adam Herz forgatókönyvíró által papírra vetett első trilógia után ugyanis — a sikert meglovagolván — felütötte fejét az ún.

American Pie Presents filmsorozat, mely mellékszálnak álcázva magát hely potyautas találkozó az eredeti filmekénél is sokkal alpáribb poénokat a Stifler família előzőekben eltitkolt, vagy legalábbis korábban nem látott tagjairól.

Kiderült, mennyire hisznek Donald Trump szavazói a csalásban, az eredmények meglepőek A másik szenátusi helyért való küzdelemben David Perdue hivatalban lévő republikánus jelölt a szavazatok 97 százalékos feldolgozottsága mellett lényegében azonos szavazatszámmal áll, mint demokrata kihívója Jon Ossof. Amennyiben mindkét versenyt a demokraták nyerik, akkor Joe Biden előtt sokkal kisebb akadályok lesznek, mivel az alsóházi demokrata többség mellett lenne az arány a szenátusban, és így Kamala Harris megválasztott alelnök szavazata dönt, vagyis ott is demokrata többség lenne. Amennyiben az egyik helyet megtartják a republikánusok, akkor vétólehetőségük marad egyes témakörökben, lényegében elgáncsolhatnak több olyan törvényt amelyek központi fontosságúak Biden programjában.

És ha a régi banda újra összeállt, akkor következhetnek a régire kísértetiesen hasonlító kalandok: hatalmas ivászatok, obszcén szójátékok, altesti poénok, és persze buli minden mennyiségben.

A party-k épp garzon dűlő pinot noir 2021 féktelenek, az erkölcsök épp olyan szabadok, és az alkohol mennyisége is épp hely potyautas találkozó tetemes, mint tinédzseréveik alatt, egy dolog változott csupán: nem ők, hanem az utánuk következő generáció áll az események középpontjában, azok a fiatalok, akik fölött egykoron ők bébiszitterkedtek.

Épp ez, no meg az elmúlt kilenc év indokolja azt a hatalmas nosztalgiafaktort, melyet régi szerelmek felidézésével sőt egy esetben felmelegítésével és az átélt — a néző által az első filmekben látott — kalandok emlegetésével sikerült előidézniük a készítőknek, továbbá azzal, hogy nem próbálták felüllicitálni önmagukat az alkotók.

Ez egyben a film nagy érdeme is: alpári ugyan, de nem viszi túlzásba; vicces, de helyet kapnak az őszinte érzelmek is. A nálam is fiatalabb nézőgeneráció számára valószínűleg unalmasnak hatnak majd a poénmentes, igazán csak az előző részek ismeretében átélhető képsorok, én mégis azt mondom, hogy ezek nélkül A találkozó csupán egy lenne a manapság dívó, vicceskedést gusztustalanságig fokozó filmek közül.

Így viszont hamisítatlan Amerikai pite lett!