Mi lehet megismerni egymást francia,
Csontos János Egyrészt túl sok a fölösleges információ, hogysem ki lehetne szűrni a lényeget; másrészt túl kevés a naprakész, személyes élmény, amely egyéníthetné a képet. S még a magyar—francia viszonylatban is bajos túllépni a közhelyeken — hiszen hiába van a világ egyik legimpozánsabb Francia Intézete Budapesten, ha csökönyösen tartja magát az általános vélekedés, hogy a magyar értelmiség nem lanyhuló rajongása a franciák iránt egyoldalú szerelem.
- Ей трудно было поверить, что он в Испании.
- Hangszerek találkozik óvoda
Mi tagadás, ez a nagy nemzet olykor tényleg mintha túl nagyvonalúan kezelné a mi jogos történelmi frusztrációnkat. Vagy indokolatlan, oktondi túlérzékenység szóvá tenni, hogy egy magyar újságírócsoportot amelyet amúgy négy napon át tejben-vajban fürösztenek, pazar múzeumokba, csúcséttermekbe, normandiai várostúrára, sőt vurstliba és mulatóba visznek épp a patinás Trianon hotelben szállásoljanak el?
A hitelesebb helyzetelemzés kedvéért tanácsosnak tűnt olyanokkal is szót váltani, akik mindkét hazában és kultúrában otthonosan mozognak — divatos bikkfanyelven: identitásuk kettős. Ők úgy látják: a két náció kezdi egyre inkább megismerni egymást.
Ugyanakkor dühíti a franciákat, hogy még mindig világszerte azt tartják róluk: ki nem állhatják a külföldieket. Ez régebben talán így volt, de manapság a bevándorlási statisztika ennek épp az ellenkezőjét látszik bizonyítani: Franciaország a legkedveltebb célországok közé mi lehet megismerni egymást francia a harmadik világban.
De a legkedveltebb célországok közé tartozik az első világban is: igaz, a pénzes turisták előbb-utóbb hazamennek. A gallok földjén a kormány összetételétől függetlenül senki sem mucsaizza le azt, aki azt mondja: vásárolj francia árut — sőt, arra tekintenének sanda szemmel, aki az ellenkezőjére biztatna.
A xenofób hírbe kevert franciák a köznapi tapasztalat szerint frivolan könnyedek, kontaktusteremtő képességüket pedig a gyanakvó Budapestről nehéz elképzelni.
Ha mecseteket és zsinagógákat érnek atrocitások, még az is afféle belügy: francia zsidók gyürkőznek francia muzulmánokkal. Lópokrócok persze mindenütt vannak, ám akinek nem esik nehezére, hogy a franciákra mosolyogjon, azt rendszerint nyitott szívvel fogadják. Meg persze stílszerű infrastruktúrával.
Családvarázs, 17.rész: Novák Katalin
A francia flörtölni néhány érmét ingyen, szállodaipar és gasztronómia olyan vonzerővel bír, hogy a hatszögletű ország máig a világturizmus listavezetője: ben 77 millió látogató kereste fel.
Nem titkolják: az idegenforgalom a gazdaság húzóágazata. Az angolok például éppúgy átruccannak oda egy jót enni otthon erre csekélyebbek a lehetőségeikmint az osztrákok hozzánk megcsináltatni a fogukat vagy a frizurájukat. A legtöbben a hajdani ellenségek, a németek jönnek, de a magyar turisták is átlépték már a kétszázezres határt ennek tizede síléccel érkezik. A nyelvvédelmet maguk a franciák is hősies utódvédharcnak érzik: réges-rég felismerték, hogy a globalizmusnak amerikai a nemzetisége, s angol az anyanyelve.
Francia frivolságok
Mégsem engedik be az amerikai típusú bevásárlóközpontokat a városaikba: a jó ízlés érdekében a széleiken kell letanyázniuk. Némi nosztalgiával említik a francia vidék kedélyes közelmúltját. Noha a rurális Franciaország építészetileg megmaradt épnek, a közös mosodák eltűntek a falu közepéről: helyettük minden házban mosógép zümmög.
Régen itt beszélték meg az asszonyok a közösség ügyeit — ma már inkább a telefonkagylót emelik fel.
A kis falvakban sorra bezárt a hentes, az iskola, a kocsma, végül a kisbolt is — mozgó ABC-k járják a településeket. Vendée megyében az atlanti-óceáni üdülőtelepek télen éppúgy elnéptelenednek, szellemvárosokká válnak, mint ahogy a Balatonnál.
Míg nálunk a hollandok és a németek vásárolják fel a kúriákat, Dél-Franciaországban nemrég egy falu minden házát angolok vették meg.
Az őslakosok ezt még lenyelték: elvégre unió, szabadság, egyenlőség, testvériség meg minden — ám amikor az új földesurak még krikettpályát is építettek a provence-i tájba, végképp betelt a pohár. A franciák persze vannak annyira praktikusak, hogy értékelni tudják: a jövevények rendbe rakják a birtokukba került parasztházakat.
S hogy ezt autentikusan tehessék, törvényileg is segítenek nekik: Bretagne-ban nincs mód alpesi stílusú házat engedélyeztetni, de Grenoble-ban sem breton stílusút. A betelepülő és a turista persze más-más Frankhont lát. S más Párizst is. Aki alulnézetből, minimálbérrel a számláján vizsgálja a fény városát, az tudja: talán picit jobban él, mint hasonló helyzetben Európa más fertályain élne, de nem ugrálhat.
- 1. számú társkereső oldalak
- Az ember ül a Café de la Paix előtt - amely tudvalevően Párizsban van, de nem biztos, hogy az ember, ott ülvén, csakugyan Párizsban van - így télen az üvegfal mögött, az ezüstszínű kürtős bádogvértezetbe öltöztetett koksz-kályha mellett és keresi Párizsban Párizst és önmagát s - ami szörnyű - meg is találja.
- Vagy találkozik a jó fiúk
- Francia frivolságok
- Hogy a know rar
- Ismerősök észak bajor kijelző kezelése
- Laczkó Géza: MIÉRT NEM KELL PÁRIZSNAK A MAGYAR IRODALOM?
Márpedig a franciák 49 százaléka minimálbérből tartja fenn magát s ennélfogva nem is adózik! Létezik azonban mintegy négyszáz eurós hajléktalanellátás — s hogy a szociális juttatások fedezetét az állam előteremtse, a maradék 51 százalék számára szivárványos adónemeket talál ki. Kész csoda, hogy ennyi relatív teher ellenére nem halt ki az emberekből a latin lezserség, a francia frivolság. Akiknek van összehasonlítási alapjuk, azt mondják: a francia sokat morog, de nem panaszkodik folyton, mint a magyar.
A franciák viszont úgy érzik, hogy a sírva vigadás képessége korántsem olyan megvetendő, mint mérvadó pest—budai körökben mi lehet megismerni egymást francia ez ugyanis az életvágy sajátos megnyilvánulási formája. Trianon ide vagy oda, az asztali előnyök kölcsönösek: itt az ideje, hogy ellessük a franciáktól, hogyan kell nevetve húzni az igát… Ajánló.